Csomógomba termesztése
A gomba rövid jellemzői, növekedésének jellemzői
A csiperkegomba az azonos nevű csiperkegomba család képviselői, amely több mint 60 fajta kalapgombát foglal magában. A csiperkegomba erdőkben, réteken és még sivatagokban is nőhet.
A csiperkegombák különféle fajtái az Antarktiszon kívül minden kontinensen megtalálhatók, de fő élőhelyük a sztyepp vagy erdő-sztyepp zóna.
Ha Közép-Oroszországról beszélünk, akkor a csiperkegomba mezőkön, réteken, erdők szélén található. Ha a növekedés feltételei kedvezőek, akkor ezeken a helyeken a gomba májustól októberig található.
A csiperkegomba kifejezetten szaprofita, ezért humuszban gazdag talajokon nő, szarvasmarha-legelők közelében, valamint sűrű növényzetű erdőkben.
Ami az ipari gombatermesztést illeti, jelenleg ezeknek a gombáknak két típusát termesztik aktívan: kétspórás gombát és kétgyűrűs csiperkegombát (négy spórás). A mezei és réti gombák ritkábban fordulnak elő.
A csiperkegomba egy kalapgomba, amelyet kifejezett központi szár jellemez, amelynek magassága eléri a 4-6 centimétert. Az ipari csiperkegombák 5-10 centiméteres kalapátmérőben különböznek egymástól, de találhatunk 30 centiméteres és annál nagyobb átmérőjű példányokat is.
Érdekes ez a csiperkegomba a nyersen fogyasztható kalapos gombák képviselője... A mediterrán országokban a nyers gombát saláták és szószok készítéséhez használják.
A gomba életének első szakaszaiban kalapja félgömb alakú, de az érés során domború-kinyúlóvá alakul.
A kalap színe szerint a csiperkegombáknak 4 fő csoportja van: hófehér, tejes, világosbarna (királyi) és krémszínű. A fehérek és a tejtermékek gyakran ugyanabba a csoportba tartoznak. A termőtest korának változásával a gombalemezeknél is változások következnek be. A könnyű lemezek a fiatal gombák velejárói. Amikor a csiperkegomba eléri az ivarérettséget, a tányér elsötétül, és vörösesbarna színűvé válik. A régi gombákat a tányér sötétbarna és bordó-fekete színe jellemzi.
Helyszín kiválasztása és előkészítése
A csiperkegombákat a fény és a hő jelenlétére vonatkozó csökkentett igény jellemzi, így aktív növekedésük még pincében is lehetséges 13-30 Celsius fokos levegő hőmérsékleten. Ezenkívül ezeknek a gombáknak nincs szükségük gazdanövény jelenlétére, mivel táplálkozásukat a szerves vegyületek lebomlott maradékainak abszorbeálásával végzik. Ennek alapján a gombatermesztés folyamatában az ún. csiperkegomba komposzt, amelynek elkészítése során lótrágyát vagy csirketrágyát használnak. Ezenkívül feltétlenül szükséges rozs- vagy búzaszalmát és gipszet hozzáadni. A trágya jelenléte biztosítja a gombák számára a szükséges nitrogénvegyületeket, a szalmának köszönhetően a micéliumot szénnel, de a gipsznek köszönhetően kalciummal látják el. Ezenkívül gipszet használnak a komposzt szerkezetére. A gombatermesztéshez használt talajadalékok kréta, ásványi műtrágyák és hús- és csontliszt formájában nem zavarják.
Minden gombatermesztőnek megvan a saját receptje a legjobb, véleménye szerint komposzthoz, amelynek alapja gyakran a lótrágya.
Az ilyen komposzt elkészítéséhez minden 100 kg lótrágyához 2,5 kg szalmát, 250 g ammónium-szulfátot, szuperfoszfátot és karbamidot, valamint 1,5 kg gipszet és 400 gramm krétát kell használni.
Ha egy gombatermesztő egész évben csiperkegombát termeszt, akkor a komposztálási folyamatot speciális helyiségekben kell elvégezni, ahol a levegő állandó hőmérséklete 10 Celsius fok felett van. Ha a gombát szezonálisan termesztik, a komposztot a szabadban lombkorona alá lehet helyezni.
A komposzt elkészítése során ügyelni kell arra, hogy a komposzt alkotórészei ne érintkezzenek a talajjal. Ellenkező esetben különféle mikroorganizmusok kerülhetnek bele, amelyek károsítják a gombákat.
A komposztálás első szakaszában a szalmát összetörik, majd alaposan megnedvesítik vízzel, amíg teljesen nedves nem lesz. Ebben a helyzetben hagyják két napig, majd keverik a trágyával, amelyet következetesen egyenletes rétegekben helyeznek el. A telepítés során a szalmát ásványi műtrágyával kell megnedvesíteni, amelyet először vízzel kell hígítani. Így a végén egy víznyelő kupacot kell készítenie, amelynek magassága és szélessége másfél méter. Egy ilyen halomnak legalább 100 kilogramm szalmát kell tartalmaznia, különben az erjedési folyamat nagyon lassú lesz, vagy az alacsony fűtési hőmérséklet egyáltalán nem engedi beindulni. Egy idő után a képződött kupacot víz fokozatos hozzáadásával vágják. A komposztkészítés négy szünetet igényel, a komposztálás teljes időtartama 20-23 nap. Ha betartották a technológiát, akkor az utolsó megszakítás után néhány nappal a halom ammóniakibocsátás megszűnik, a jellegzetes szag eltűnik, és maga a massza színe sötétbarna lesz. Ezután a kész komposztot speciális tartályokba osztják, vagy ágyakat alakítanak ki belőle, amelyekbe gombát vetnek.
Micélium vetés
Az ipari gombák szaporodása vegetatív úton történik, a micéliumot az előkészített komposztba vetik, amelyet laboratóriumban állítanak elő. A micélium vetésének módjai közül érdemes kiemelni a pincét, amelyben meglehetősen könnyű fenntartani a levegő magas páratartalmát, valamint az optimális hőmérsékletet. A micéliumot csak jól ismert szállítóktól kell megvásárolni, mivel a technológia megsértése a micéliumtermelés legalább egy szakaszában veszélyezteti a micélium növekedését. A micélium felszabadulása granulátumban vagy komposzttömbök formájában történik, amelyek nem igényelnek önkomposztálást. A micéliumot megszilárdult komposztba kell vetni, így vékony rétegben kell kiteríteni, amíg a hőmérséklete 25 Celsius-fokra csökken. Emlékezzünk vissza, hogy közvetlenül a vetés után folyamatok mennek végbe a komposzt belsejében, aminek következtében a hőmérséklete megemelkedik. Minden tonna komposzthoz körülbelül 6 kilogramm vagy 10 liter micéliumot kell ültetni. A vetéshez lyukakat kell készíteni a komposztban, amelyek mélysége 8 cm, lépése 15 cm legyen. A szomszédos sorokban lévő lyukakat lépcsőzetesen kell elhelyezni. A vetést saját kezűleg vagy speciális vágó és tömörítő segítségével végzik.
Amikor a micéliumot elvetettük, fedjük le a komposztot papírral, szalma szőnyeggel vagy zsákvászonnal, hogy ne maradjon benne nedvesség. A különféle kártevők megjelenésétől való megóvása érdekében háromnaponta 2% -os formalinoldattal kell feldolgozni. A nem takaró technológia alkalmazása során a falak és padlók öntözésével nedvesítik a komposztot, mert ha magát a komposztot öntözzük, akkor nagy a valószínűsége a micéliumbetegségek kialakulásának. Csírázása során 23 fok feletti szinten állandó léghőmérséklet szükséges, a komposzt hőmérséklete pedig 24-25 fokon belül kell, hogy legyen.
Termesztés és betakarítás
A micélium átlagosan 10-12 nap alatt nő. Ebben az időszakban a vékony fehér szálak - hifák - képződésének aktív folyamata megy végbe a komposztban.Amikor elkezdenek megjelenni a komposzt felületén, meg kell őket szórni 3 centiméter vastag tőzeg- és krétaréteggel. Ezt követően 4-5 nap elteltével a szobahőmérsékletet 17 fokra kell csökkenteni. Ezenkívül el kell kezdeni a felső talajréteg öntözését egy vékony öntözőkannával. Az öntözés során feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a víz a felső rétegen maradjon, és ne hatoljon be a komposztba. Fontos a folyamatos friss levegő utánpótlás is, ami pozitívan hat a gombák növekedési ütemére. A helyiség páratartalmának ebben az időben stabilnak kell lennie 60-70% tartományban. A gombák termése a micélium kiültetése utáni 20-26. napon kezdődik. Ha szigorúan betartották a növekedés optimális feltételeit, a gombák érlelése tömegesen történik, 3-5 napos csúcsok között. A gombákat manuálisan szüretelik, a micéliumból kicsavarva.
Napjainkban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Korea és Kína az ipari gombatermelés vezetői közé tartozik. Az elmúlt években a külföldi technológiákat is aktívan használják Oroszország területén a gombatermesztés folyamatában.
A gombát 12-18 fokos környezeti hőmérsékleten gyűjtik be. A gyűjtés megkezdése előtt a helyiséget szellőztetni kell, így elkerülhető a páratartalom növekedése, aminek következtében foltok jelennek meg a gomba sapkákon. A gomba megjelenése alapján meghatározhatja, hogy mikor kell eltávolítani. Ha a sapkát és a lábat összekötő fólia már eléggé megfeszült, de még nem szakadt el, akkor itt az ideje összegyűjteni a csiperkegombát. A gombák begyűjtése után szétválogatják, a betegeket, sérülteket kidobják, a többit becsomagolják és az árusítóhelyekre küldik.
