Paprikagomba (Chalciporus piperatus)
Szisztematika:- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae
- Rendelés: Boletales
- Család: Boletaceae
- Nemzetség: Chalciporus
- Kilátás: Chalciporus piperatus (paprikagomba)
- A gomba egyéb nevei:
- Paprika olaj lehet
- Pepper lendkerék
Szinonimák:
Bors olaj lehet
Xerocomus piperatus
Pepper lendkerék
Boletus piperatus
Suillus piperatus
Paprika gomba (lat. Chalciporus piperatus) Barna cső alakú gomba a Boletaceae családból (latinul Boletaceae), az orosz nyelvű irodalomban gyakran utal az olajos (latin Suillus) nemzetségre, a modern angol nyelvű nyelvben pedig a Chalciporus nemzetségre.
Kalap:
Színe a rézvöröstől a sötét rozsdásig, lekerekített-domború forma, 2-6 cm átmérőjű Felülete száraz, enyhén bársonyos. A pép kénsárga, a vágáson pirosra színeződik. Íze elég fűszeres, borsos. A szag gyenge.
Spórás réteg:
A szár mentén leereszkedő tubulusok, a kupak színe vagy sötétebb, egyenetlen, széles pórusokkal, megérintve gyorsan piszkosbarna színűvé válnak.
Spóra por:
Sárga-barna.
Láb:
Hossza 4-8 cm, vastagsága 1-1,5 cm, hengeres, tömör, gyakran ívelt, néha alulra szűkült, a kalappal megegyező színű, alsó része sárgás. Nincs gyűrű.
Terítés:
A paprikagomba száraz tűlevelű erdőkben gyakori, júliustól késő őszig meglehetősen gyakori, de általában nem túl bőséges. Lombhullató fajokkal, például fiatal nyírfákkal mikorrhizát is képezhet.
Hasonló fajok:
A Chalciporus piperatus összetéveszthető a Suillus nemzetség különböző képviselőivel (más szóval a vargányával). A paprikagomba egyrészt radikális ízében különbözik a vajtól, másrészt - a spórás réteg vörös színében (íróban közelebb áll a sárgához), harmadrészt - a száron nincs gyűrű.
Ehetőség:
A gomba biztosan nem mérgező. Sok forrás beszámol arról, hogy a Chalciporus piperatus "csípős borsos íze miatt ehetetlen". Meglehetősen ellentmondásos megállapítás - ellentétben mondjuk az undorító epegombával (Tylopilus felleus), a paprikagomba íze fűszeresnek, de kellemesnek nevezhető. Ezenkívül a hosszan tartó kulináris feldolgozás után a csípősség teljesen eltűnik.
Megjegyzések: Sokáig gyűjtöttem és ennek megfelelően rendeltetésszerűen használtam a paprikagombát, nem igazán gondolva az ehetőségére. Miután megtudtam, hogy szakirodalmunk szerint ez a gomba "fűszeres borsos íze miatt ehetetlen", úgy döntöttem, ahogy mondani szokták, ujjaimat a sebek közé szorítom - ezt a gombát egy teljes értékű sültre pontoztam, ami nem is olyan egyszerű, hiszen az én környékemen még gyakran, de mindig keveset találunk, - sütve és természetkutatási célokra evett. El kell ismerni, hogy a miko-kulináris szakembereink értékelésében benne van az igazság egy része. Igen, a gomba elég fűszeres, nem mindenkinek. (Igaz, én csak amatőr vagyok.) De lehet enni. És a "gombás tál" részeként - és egyáltalán az édes lélekért.
Van tehát egy kivételünk (amely létének elképesztőségével a szabályt erősíti): forrásaink ehetetlennek tartják a gombát, és a legtöbb nyugati forrás ennek szigorúan ellentmond. Általában fordítva van. – Ritka eset.
