Pirosító esernyő (Chlorophyllum rhacodes)
Szisztematika:- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae
- Rendezés: Agarikálok (agarikus vagy lamellás)
- Család: Agaricaceae (Campinjona)
- Nemzetség: Chlorophyllum (Chlorophyllum)
- Kilátás: Chlorophyllum rhacodes (esernyőpirosodás)
Szinonimák:
Bozontos esernyő
Csirkefarm
Kalap:
Piruló esernyőben a sapka átmérője 10-15 cm (30-ig), először tojásdad vagy gömb alakú, majd félgömb alakú, esernyő alakú. A sapka színe barna, többféle árnyalattal. A kifejlett példányokat sűrűn borítják rostos, cserépszerű barna pikkelyek, amelyek a fiatal példányokban teljesen hiányoznak. Középen a sapka sötétebb, pikkelyek nélkül. A pép fehér, vastag, a kor előrehaladtával vattává válik, a vágáson pirosra színeződik. Illata és íze gyenge, kellemes.
Tányérok:
A piruló esernyőnél lévő lemezek a gallérhoz (porcos gyűrű a sapka és a láb találkozásánál) tapadnak, gyakori, eleinte krémfehér, majd vöröses árnyalatú.
Spóra por:
Fehér.
Láb:
Hosszú, 20 cm-ig, 1-2 cm átmérőjű, fiatalon, alul erősen megvastagodott, majd gumós alappal hengeres, üreges, rostos, sima, szürkésbarna. Gyakran mélyen elmerül a lehullott tűkben. A gyűrű nem széles, összeszedett, mozgékony, barnás.
Terítés:
A piruló esernyő júliustól október végéig nő lucfenyő- és vegyes erdőkben, gyakran hangyabolyok szomszédságában. A bőséges termés időszakában (általában augusztus végén) igen nagy csoportokban nőhet. Októberben, a „későgombásodás” időszakában is bőségesen teremhet.
Hasonló fajok:
Gyakran összetévesztik egy tarka esernyővel (Macrolepiota procera), amelytől eltér a növekedési helyben (bár nem mindig), kisebb méretben, sokkal bozontosabb kalap, sima láb (a tarka esernyőben keresztirányú repedések borítják és kis pikkelyek), egy sötétebb gyűrű, és a fő dolog a pép, amely gyorsan kipirosodik a törésnél, különösen a lábban.
Ehetőség: A megértő emberek körében a piruló esernyő kiváló ehető gombának számít. A lábak állítólag merevségük miatt ehetetlenek. Az első és a második állítással is vitatkoznék...
Megjegyzések Mondanom sem kell, az esernyő gyönyörű gomba. Természetesen ez a faj, ellentétben a Macrolepiota procerával, mentes minden groteszktől, és ritkán nő meg egy jó széklet méretűre, de ez véleményem szerint már felesleges. A piruló esernyő fényes gomba, kialakult karakterrel, a vele való találkozás mindig ünnep. De valószínűleg nem érdemes megfosztani a régi, sötét lucfenyő erdőt az ilyen díszítéstől: az esernyők gasztronómiai dicsősége véleményem szerint erősen eltúlzott. A pamut kötőpép csak a szándékos szeretőnek fog örömet okozni. Éhes évben viszont rághatja a rugalmas rostos lábakat, ha előzőleg fűszerekkel bepácolta őket. Kicsit rosszabbul sül ki, mint az őszi mézes galóca.
