Göndör griff (Grifola frondosa)
Szisztematika:- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Incertae sedis (meghatározatlan)
- Rendelés: Polyporales
- Család: Meripilaceae (Meripilaceae)
- Nemzetség: Grifola
- Kilátás: Grifola frondosa
- A gomba egyéb nevei:
- Gomba kos
Más nevek:
Gomba kos
Tinder gomba
- Meitake (maitake)
- Táncoló gomba
- Tinder gomba
Göndör griff (lat. Grifola frondosa) Ehető gomba, a Fomitopsidaceae családba tartozó Grifola nemzetség faja.
Gyümölcs test:
A göndör griff, nem ok nélkül kosgombának is nevezik, az "álsapkás" gombák sűrű bokros halmaza, meglehetősen jól elkülönülő lábakkal, amelyek levél vagy nyelv alakú kalapokká alakulnak. A "lábak" világosak, a "sapkák" a széleken sötétebbek, a közepén világosabbak. Az általános színtartomány a szürkés-zöldestől a szürkés-rózsaszínig terjed, kortól és megvilágítástól függően. A „sapkák” alsó részét és a „lábak” felső részét finom csőszerű spórahordozó réteg borítja. A pép fehér, meglehetősen törékeny, érdekes diós illatú és ízű.
Spórás réteg:
Finoman porózus, fehér, erősen leereszkedik a "szárra".
Spóra por:
Fehér.
Terítés:
A göndör griff megtalálható az Orosz Föderáció Vörös Könyvében, meglehetősen ritkán és nem évente nő a széles levelű fák (gyakrabban - tölgyek, juharok, nyilvánvalóan - és hársok), valamint az élő fák tövében, de ez még kevésbé gyakori. Megtekinthető augusztus közepétől szeptember közepéig.
Hasonló fajok:
A kosgombát legalább háromféle gombának nevezik, amelyek nem nagyon hasonlítanak egymásra. Egy rokon griffmadár (Grifola umbelata), amely megközelítőleg azonos körülmények között és azonos gyakorisággal növekszik, viszonylag kerek formájú, kis, bőrszerű sapkák halmaza. A Sparassis crispa, vagy az úgynevezett gombás káposzta sárgás-bézs áttört "pengéiből" álló gömb, tűlevelű fák maradványain nő. A növekedés formátuma (nagy aggregátum, amelynek töredékei különböző fokú konvencióval lábakra és sapkákra oszthatók), valamint a ritkaság egyesíti ezeket a fajokat. Valószínűleg az embereknek egyszerűen nem volt lehetőségük arra, hogy jobban megismerjék ezeket a fajokat, összehasonlítsák és különböző neveket adjanak. És így - az egyik évben egy esernyő griff szolgált gomba bárányként, a másikban - göndör sparassis ...
Ehetőség:
Különös diós íz - amatőrnek. Leginkább a tejfölben pörkölt kosgombát szerettem, olyan-annyira ecetes. De ehhez az értelmezéshez, ahogy mondják, nem ragaszkodom.
Megjegyzések
Mindenkinek megvan a maga kosgombája. A mahrai tüntetésen Andrej Bogdanov mindenkit pácolt báránygombával vendégelt meg, ami, úgy tűnik, Grifola umbelata volt. (Egyébként az enyém pácolt formában sokkal rosszabbul jött ki, bár, ahogy nekem úgy tűnik, ez már nem gombakérdés.) A régi irodalom előszeretettel nevezi a göndör sparassist kosnak (úgy tűnik). Általában mindenkinek megvan a sajátja; szabály szerint az átlagember életében (nemhogy egy szezonban) aligha találkozik két-három jelölttel a kosgomba szerepére. Szóval mindenkinek igaza van.
Ugyanebben a 2003-ban találkoztam először a kosommal. A Csernozjom régió északi része, pontosan azokon a helyeken, ahol a híres Tula Zaseki elhaladt 300 évvel ezelőtt, megvédve Moszkvát egy töröktől és egy tatártól, egy bizarr - moszkvai mércével mérve - hárserdő (mint egy fenyőerdő, csak fenyők helyett - hárs fák, derékig érő aljnövényzet, erdő egyszerre vastag és átlátszó), kitaposott ösvény... Az, hogy az ösvényhez közeli csonkon "ül valami", már messziről látszott. Ott ült egy nagy göndör valami, körülötte a mitzenek és a téglavörös álfiúk tiszteletteljes kísérete. Gomba kos! Elég egy másodperc, hogy kimondd magadban ezt a nevet.
Sajnos az első találkozás röpke volt.A kos (vagy inkább a kosok - két masszív toldás egy csonkon) a rossz világítás és a szitáló eső miatt nem fotózhatták le magukat, de kosarat ritkaságuk miatt nem kértek. Másnap kosok helyett már csak szánalmas szakaszok látszottak a csonkon. És végül is nem sokan vannak itt, és csak tisztán helyi férfiak járják azt az utat az öt kilométerre lévő faiparhoz... de így alakult.
A következő év természetesen semmivel sem tett örömet. „Ritkán, nem évente” – írnám egy ismerős tuskót szemlélve, ha egyáltalán jegyzeteltem volna. De 2005-ben ugyanitt és ugyanabban az időben találtam két nagy és aranyos kosgombát. Tulajdonképpen miről is beszélek. Kár azonban, hogy 2007 őszig aligha lehet új fotókat felvinni erre az oldalra...
