hegedűművész (Lactarius vellereus)
Szisztematika:- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Incertae sedis (meghatározatlan)
- Rend: Russulales
- Család: Russulaceae (Russula)
- Nemzetség: Lactarius (Miller)
- Kilátás: Lactarius vellereus (hegedű)
Más nevek:
Nemez mell
- Skripun
- Vinnyogó
- Kutyatej
- Tejkaparó
- Száraz cukor
Hegedűművész (lat. Lactarius vellereus) - a Russulaceae (lat. Russulaceae) családjába tartozó Millechnik (lat. Lactarius) nemzetség gombája.
A Skrypitza mikorrhizát képez lombos és tűlevelű fákkal, gyakran nyírfával. Tűlevelű és lombhullató erdőkben, általában csoportosan.
Szezon - nyár-ősz.
Kalap hegedűk ∅ 8-26 cm, húsos, sűrű, először konvex, után tölcsér alakú, széleivel, fiatal gombákban hajlított, majd nyitott és hullámos. A bőr fehér, fehér szőrrel borított, valamint a láb - 5-8 cm magas, ∅ 2-5 cm, erős, vastag és sűrű, fehér. A fehér sapka sárgás vagy vörösesbarna színűvé válik, okker foltokkal. A lemezek zöldes vagy sárgás színűek, néha okkersárga foltokkal.
LP-k fehéres, 0,4-0,7 cm széles, meglehetősen ritka, nem széles, rövid lemezekkel tarkított, a szár mentén többé-kevésbé leereszkedő. A spórák fehérek, hengeresek.
Láb hegedűk - 5-8 cm magas, ∅ 2-5 cm, erős, vastag és sűrű, fehér. A felület úgy érezhető, mint a kupak teteje.
Pép fehér, nagyon sűrű, kemény, de törékeny, enyhe kellemes szagú és nagyon csípős ízű. Szünetkor fehér tejszerű levet bocsát ki, amely szárításkor gyakorlatilag nem változtatja meg a színét. A tejszerű lé íze lágy vagy enyhén kesernyés, nem csípős.
Változékonyság: A hegedű fehér feje sárgás, majd vörösesbarna árnyalatot vesz fel okker foltokkal. A lemezek zöldes vagy sárgás színűek, néha okkersárga foltokkal.
A hegedűnek van egy ikertestvére – Bertillon tejesembere, Lactarius bertillonii, aki vizuálisan megkülönböztethetetlen. A különbség csak a tejes lé ízében van: a hegedűben lágy, néha csak kissé fanyar, míg a tejes Bertillonban nagyon forró. Természetesen a "kóstoláshoz" gondosan el kell választani a tejes levet a péptől: mindkét típus pépje nagyon fűszeres. A kálium-hidroxid oldat (KOH) is használható az azonosításra: hatása alatt a L. bertillonii tejes leve sárgára, majd narancssárgára színeződik, míg a hegedűn nincs ilyen reakció.
Ritkább tányérokban különbözik a paprikagombától (Lactarius piperatus).
Ehető áztatás után sózzuk.
