Fenyőfű (Boletus pinophilus)
Szisztematika:- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae
- Rendelés: Boletales
- Család: Boletaceae
- Nemzetség: Vargánya (Borovik)
- Kilátás: Boletus pinophilus (fehérfenyő gomba)
Szinonimák:
Vaddisznó fehér gomba
Vargányafenyő-kedvelő
Kalap: 8-20 cm átmérőjű, kezdetben fehéres szélű félgömb alakú, később lapos, domború, barna- vagy borvörös színűvé válik. A csőszerű réteg először fehér, majd sárgává válik, és végül olajzöld árnyalatot kap.
Spóra por Oliva zöld.
Láb: duzzadt, barnásvörös, a kalapnál valamivel világosabb, vörös hálómintával borított.
Pép: fehér, sűrű, vágáskor nem sötétedik el. A kutikula alatt borvörös zóna figyelhető meg.
Terítés: fehér fenyőgomba főleg tűlevelű erdőkben nő a nyári-őszi időszakban. A fénykedvelő fajokhoz tartozik, de nagyon sötét helyeken, sűrű koronák alatt is előfordul. Megállapítást nyert, hogy a gomba termése termékeny években nem függ a megvilágítástól, és kedvezőtlen körülmények között a gombák nyitott, jól fűtött területeket választanak a növekedéshez. Termés csoportosan, karikában vagy egyesével. A legmasszívabb gyűjtés augusztus végén figyelhető meg. Gyakran májusban jelenik meg rövid ideig, meleg vidékeken októberben is terem.
Hasonlóság: hasonlóságot mutat más típusú vargányával és egy epegombával, amely nem ehető.
Ehetőség: a fehér fenyőgomba ehetőnek számít, nagyszerű ízű és csodálatos aromájú. Használják frissen, sütve és főzve, valamint pácolva és szárítva. Szárításkor a gombák megőrzik természetes színüket és különleges aromát kapnak. Néha nyersen is fogyasztják saláták készítéséhez. A vargányából kiváló szószok készülnek, hús- és rizsételekhez is alkalmasak. A szárított és őrölt vargányaport különféle ételek készítésére használják.
Megjegyzések: Vannak nagyon nagy példányok, akár egy kilogrammig is, de az ínyencek jobban értékelik a fiatal gombákat, mivel életkorukban lárvák érintik őket, csúszósak és nem olyan ízletesek.
