Szürkés-rózsaszín molnár (Lactarius helvus)
Szisztematika:- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Incertae sedis (meghatározatlan)
- Rend: Russulales
- Család: Russulaceae (Russula)
- Nemzetség: Lactarius (Miller)
- Kilátás: Lactarius helvus (szürkés rózsaszín molnár)
Szinonimák:
Szürkés-rózsaszín mell
Ehetetlen laktusz
Közönséges molnár
Roan molnár
Borostyán molnár
Miller rózsaszín-szürke (lat. Lactarius helvus) - a Russulaceae (lat. Russulaceae) családjába tartozó Millechnik (lat. Lactarius) nemzetség gombája. Feltételesen ehető.
Szürke-rózsaszín tejes sapka:
Nagy (8-15 cm átmérőjű), többé-kevésbé lekerekített, egyformán hajlamos a központi gumó és a mélyedés kialakulására; az életkor előrehaladtával ez a két jel egyszerre jelenhet meg - egy tölcsér, amelynek közepén egy szép dudor. A szélek fiatalon szépen felhúzottak, érésük során fokozatosan kigördülnek. Szín - nehezen leírható, tompa szürkés barnás rózsaszín; felülete száraz, bársonyos, nem hajlamos a higrofilitásra, nem tartalmaz koncentrikus gyűrűket. A pép sűrű, törékeny, fehéres, nagyon erős fűszeres szagú, keserű, nem különösebben csípős ízű. A tejnedv kevés, vizes, a kifejlett példányokban teljesen hiányozhat.
Tányérok:
Gyengén süllyedő, közepes frekvenciájú, a kalappal megegyező skála, de valamivel világosabb.
Spóra por:
Sárgás.
Szürkés-rózsaszín lactarius láb:
Meglehetősen vastag és alacsony, 5-8 cm magas (moháknál azonban sokkal hosszabb is lehet), 1-2 cm vastag, sima, szürkés-rózsaszín, világosabb a kalapnál, fiatalon tömör, erős, formájú egyenetlen hézagok.
Terítés:
Szürkés-rózsaszín molnár található lápokban nyírfák és fenyők között, mohákban, augusztus elejétől október közepéig; augusztus végén-szeptember elején kedvező körülmények között hatalmas mennyiségben teremhet.
Hasonló fajok:
Az illata (fűszeres, nem túl kellemes, legalábbis nem mindenkinek – én nem szeretem) lehetővé teszi, hogy a szürkés-rózsaszín tejszerűt teljes bizalommal megkülönböztessék a többi hasonló gombától. Aki még csak most kezdi ismerkedni a fejősökkel, az irodalomra támaszkodva elmondjuk, hogy egy másik, viszonylag hasonló, erős szagú pépes gomba, a tölgy tejelő Lactarius quietus száraz helyeken, tölgyfák alatt terem, jóval kisebb és kb. általános, egyáltalán nem hasonlít.
Ehetőség:
A külföldi szakirodalomban gyengén mérgezőként szerepel; itt ehetetlennek vagy ehetőnek nevezik, de csekély értékű. Az emberek azt mondják, hogy ha hajlandó vagy beletörődni a szagba, akkor olyan tejesembert kapsz, mint egy tejesember. Amikor értékes kereskedelmi gombák hiányában megjelenik, az legalább érdekes.
Megjegyzések A gombás élvezeteket kedvelőnek mindig kényelmetlen az ilyesmit bevallani, de a Lactarius helvus azon kevés tejesemberek egyike lett, akik fényesen ehetetlen benyomást tettek rám. Egy nagy, súlyú gomba kellemetlenül száraz sapkával, amelyet sem féreg, sem csiga nem érint, valamiért nem fér be a kosárba. Talán ez egy gyanús szag; ha még egy kicsit is gyengébb lenne, pikánsnak, fűszeresnek, vagy éppen vegyi fegyvernek lehetne nevezni. A szürkés-rózsaszín lactariussal, mint sok más fenyőben termő gombával, nagyon későn, tudatos gombás korban találkoztam; találkozott, és az első ürügyre, ami szembejött, megszakította az ismeretséget. Valami nem stimmel. Valami ugyanaz, mint a tölgy tejesemberé. Nemesi család gombájának és vitéz cikknek tűnik, és nem boldog. Vagy már nem is a gombában van a probléma...
