Spórapor lenyomatot kapunk ("Spóranyomat")
Néha a gomba pontos azonosításához ismerni kell a spórapor színét. Miért beszélünk "spóraporról" és nem a spórák színéről? Egy vita szabad szemmel nem látható, de ha tömegesen, porral öntötték ki, akkor láthatóak.
A külföldi szakirodalomban a "spore print" kifejezést használják, amely rövid és tágas. A fordítás hosszabbnak bizonyul: "spórapor lenyomata", a "lenyomat" szó itt talán nem teljesen helytálló, de megragadt és használatos.
Mielőtt elkezdené az otthoni "spóranyomat" megszerzésére irányuló eljárást, alaposan vizsgálja meg a gombákat a természetben, közvetlenül a gyűjtőhelyen. A kifejlett példányok nagylelkűen szórják ki maguk körül a spórákat - ez a szaporodás természetes folyamata, mert a gombák, vagy inkább termőtestük nem nő fel, hogy a gombagyűjtő kosarába kerüljön: a spórák beérnek bennük.
Ügyeljen a gomba alatti lombozatot, füvet vagy talajt borító színes porra - ez az, ami a spórapor.
Példák, íme egy rózsaszínű por a levélen:
És itt van a fehér por egy lapon a gomba alatt:
Az egymáshoz közel növekvő gombák spórákat szórnak rövid szomszédjaik kalapjára.
Természetes körülmények között azonban a spóraport a szél elhordja, az eső lemossa, a színét nehéz lehet meghatározni, ha színes lepedőre vagy fényes kalapra öntik. Álló körülmények között lenyomatot kell szerezni a spóraporról.
Nincs benne semmi bonyolult! Szükséged lesz:
- papírt (vagy üveget), ahol a port fogjuk összegyűjteni
- egy pohár vagy csésze, hogy ellepje a gombát
- valójában maga a gomba
- egy kis türelem
Ahhoz, hogy otthon spóranyomatot kapjon, viszonylag érett gombát kell felvennie. A bontatlan kalapú vagy túl fiatal gombák, illetve a tartósított fátyolú gombák nem alkalmasak nyomat készítésére.
A "spóranyomtatásra" választott gombát nem ajánlott megmosni. Óvatosan vágja le a lábszárat, de ne a kupak alatt, hanem úgy, hogy a kupakot erre a törmelékre a lehető legközelebb tudja tenni a papír felületéhez, de úgy, hogy a tányérok (vagy szivacs) ne érjenek a felülethez. Ha a kupak túl nagy, akkor vegyen egy kis részt. A felső bőrfelületet pár csepp vízzel meg lehet nedvesíteni. A gombánkat egy pohárral fedjük le, hogy kizárjuk a huzatot és a kalap idő előtti kiszáradását.
Több órát, lehetőleg egy éjszakát, normál szobahőmérsékleten állni hagyjuk, semmi esetre sem a hűtőben.
A trágyabogár esetében ez az időszak lerövidíthető, nekik minden túl gyorsan történik.
A viszonylag fiatal gombák esetében ez egy napig vagy tovább is tarthat.
Az én esetemben csak két nap után sikerült olyan intenzitású lenyomatot kapnunk, hogy ki lehetett venni a színt. A minőség nem volt túl jó, de segített a faj egyértelmű azonosításában, a por nem rózsaszín, vagyis nem entolom.
A kupak felemelésekor legyen óvatos, ne mozgassa, ne kenje el a képet: a spórák légmozgás nélkül függőlegesen lefelé estek, így nem csak a por színét fogjuk látni, hanem a tányérok mintázatát, ill. pórusokat.
Valójában ez minden. Spórapor lenyomatát kaptuk, beazonosításra, vagy csak "emlékezésre" lehet képeket készíteni. Ne essen zavarba, ha első alkalommal nem kap szép képet. A lényeg a spórapor színe – tudtuk meg. A többi pedig tapasztalattal jön.
Még egy pont tisztázatlan maradt: milyen színű papírt érdemes használni? Világos "spóranyomat" (fehér, krémes, krém) esetén logikus a fekete papír használata. Sötéthez természetesen fehérhez. Alternatív és nagyon kényelmes lehetőség az, hogy nem papírra, hanem üvegre nyomtat. Ezután a kapott eredménytől függően a nyomat megtekinthető az üveg alatti háttér megváltoztatásával.
Hasonlóképpen "spóranyomatot" kaphat az ascomycetes ("erszényes" gombák) esetében.Meg kell jegyezni, hogy az axomiceták maguk körül szórják a spórákat, nem pedig lefelé, ezért fedje le őket egy szélesebb edénnyel.
A cikkben használt fotók: Sergey, Vitaly Gumenyuk
