Shiitake termesztése
A gomba rövid jellemzői, növekedésének jellemzői
Európában a shiitake gombát Lentinus edodes néven ismerik. A nem csípőfélék nagycsaládjának képviselője, amely mintegy másfél ezer gombafajt számlál, és nemcsak korhadó, haldokló fán, hanem növényi szubsztrátumban is megnő. Elég gyakran látni shiitake növényzetet a gesztenye törzsén. Japánban a gesztenyét "shii"-nek hívják, innen ered ennek a gombának a neve. Azonban más típusú lombhullató fákon is megtalálható, pl. gyertyánon, nyáron, nyíron, tölgyen, bükkön.
A vadonban ez a fajta gomba gyakran megtalálható Ázsia délkeleti és keleti részén, beleértve a Kína, Korea és Japán hegyvidéki vidékein. A vadon élő shiitake nem található Európában, Amerikában, Afrikában és Ausztráliában. Oroszországban ez a gomba a Távol-Keleten található.
A shiitake szaprofita gomba, ezért táplálkozása a korhadó fából származó szerves anyagokon alapul. Ezért ez a gomba gyakran megtalálható öreg tuskókon és haldokló fákon.
Az ázsiaiak régóta dicsérik a shiitake gyógyító tulajdonságait, ezért évezredek óta termesztik tuskókon.
Megjelenésében ez a gomba kalapgomba, rövid vastag szárral. A kalap átmérője akár 20 centiméter is lehet, de a legtöbb esetben 5-10 centiméteren belül van. Ez a gombafajta csuklós gyümölcstestek kialakulása nélkül nő. A gomba kalap színe a növekedés kezdeti szakaszában sötétbarna, alakja gömb alakú. De az érés során a kupak laposabbá válik, és világosabb árnyalatot kap.
A gombák világos húsúak, finom ízűek, kissé a vargánya ízére emlékeztetnek.
Helyszín kiválasztása és előkészítése
A shiitake termesztése többféleképpen történhet: extenzív és intenzív. Az első esetben a termesztési feltételeket a természeteshez a lehető legközelebb kell kialakítani, a másodikban pedig a növényi vagy fa alapanyagokat egyedileg választják ki a gombákhoz különféle tápoldatok hozzáadásával. A shiitake termesztésének jövedelmezősége magas, de az ázsiai gombafarmok többsége még mindig az extenzív termesztést részesíti előnyben. Ugyanakkor az ázsiaiak kifejezetten erre készítik fel az erdő bizonyos területeit, ahol a fák árnyéka a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a shiitake növekedéséhez.
A forró nyárral és hideg telekkel jellemezhető orosz éghajlat nem nevezhető kedvezőnek az ilyen gombák termesztésére, ezért speciális helyiségeket kell létrehozni, amelyekben lehetővé válik a páratartalom és a hőmérséklet szabályozása. Az extenzív módszer magában foglalja a gombák termesztését lombhullató fák tuskóin, amelyeket kifejezetten erre a célra takarítanak be. Ebben az üzletben a legnépszerűbb a gesztenye és a törpe gesztenye, erre alkalmas a gyertyán, a bükk és a tölgy is. Annak érdekében, hogy a gombák táplálóak és hasznosak legyenek, a termesztésükhöz szükséges tuskókat olyan időpontban kell betakarítani, amikor a fákban a nedváramlás leáll, pl. vagy kora tavasznak vagy késő ősznek kell lennie. Ebben az időben a fa hatalmas mennyiségű tápanyagot tartalmaz. Mielőtt faanyagot választana a shiitake termesztésére, alaposan vizsgálja meg, és dobja ki a sérült kendert.
A kender előállításához a 10-20 centiméter átmérőjű fűrészelt rönkök a legalkalmasabbak. Az egyes tuskók hosszának körülbelül 1-1,5 méternek kell lennie. Miután megkapták a szükséges számú tuskót, farakásba hajtogatják, és zsákvászonnal letakarják, ami megóvja őket a kiszáradástól.Ha a fa száraz, a rönköket a micélium vetése előtt 4-5 nappal vízzel meg kell nedvesíteni.
A shiitake száraz rönkökben is termeszthető, de csak akkor, ha azokban nem indult meg a rothadási folyamat. Az ilyen fát a micélium ültetése előtt egy héttel bőségesen meg kell nedvesíteni. A gombatermesztés szabadtéren és speciális helyiségben is végezhető, ahol a shiitake fejlődéséhez szükséges hőmérsékletet fenntarthatja.
Az első esetben a gombák termése csak a meleg évszakban fog megtörténni, de a második esetben egész évben lehetséges a shiitake termesztése. Fontos megjegyezni, hogy a gombák nyílt területen történő termesztése során védeni kell őket a széltől és a közvetlen napfénytől.
Ne felejtsük el, hogy a shiitake csak akkor hoz gyümölcsöt, ha a környezeti hőmérséklet 13-16 fok, a fa nedvességtartalma pedig 35-60%. Ezenkívül a világítás is fontos - legalább 100 lumennek kell lennie.
Micélium vetés
A vetés megkezdése előtt lyukakat kell fúrni a micélium számára a csonkokban. Mélységük 3-5 centiméter, átmérőjük 12 mm legyen. Ebben az esetben a lépést 20-25 cm-es szinten kell megfigyelni, és a sorok között legalább 5-10 cm-nek kell lennie.
A micélium szorosan be van zárva a lyukakba. Ezután a lyukat lezárjuk egy dugóval, amelynek átmérője 1-2 mm-rel kisebb, mint a lyuk átmérője. A parafát kalapáccsal befelé kalapálják, a megmaradt réseket viasszal lezárják. Ezután ezeket a tuskókat ismét elosztják egy farakásban vagy egy speciális helyiségben. A micélium fejlődését számos tényező befolyásolja - a micélium minőségétől a kialakult feltételekig. Ezért 6-18 hónap alatt is kialakulhat. A legoptimálisabb hőmérséklet 20-25 fok lesz, és a fa nedvességtartalma 35% felett legyen.
Hogy a farakás ne száradjon ki, felülről le kell takarni, és ahogy szárad, meg kell nedvesíteni. A micélium akkor tekinthető fejlettnek, ha a rönkök vágásain fehér foltok kezdtek megjelenni a hifáktól, és a rönk kopogtatáskor már nem ad ki hangos hangot. Amikor eljött ez a pillanat, a rönköket vízbe kell áztatni. Ha kint meleg évszak van, akkor ezt 12-20 órán keresztül, hideg évszak esetén 2-3 napig kell elvégezni. Ez 75%-ra növeli a fa nedvességtartalmát.
Termesztés és betakarítás
Amikor a micélium szaporodni kezd, a rönköket előre előkészített helyekre kell telepíteni. Felülről fényáteresztő szövet borítja, aminek eredményeként a páratartalom és a hőmérséklet kiegyenlítődik.
Amikor a rönkök felületét gyümölcstestek tarkítják, a védőszövetet el kell távolítani, a helyiség páratartalmát 60%-ra kell csökkenteni.
A termés 1-2 hétig is eltarthat.
A termesztéstechnológia betartása esetén egy elvetett tuskóból öt évig lehet gombát termeszteni. Ugyanakkor egy ilyen csonk évente 2-3 alkalommal hoz gyümölcsöt. A betakarítás végeztével a tuskókat visszahelyezzük a farakásba, és fényáteresztő kendővel letakarjuk.
Rendkívül fontos, hogy a fa nedvességtartalma ne csökkenjen 40% alá, és a levegő hőmérsékletét is 16-20 fokon kell tartani.
Amikor a fa kissé kiszárad, ismét vízbe kell áztatni.
