Fenyőtalpú fenyőgomba (Strobilomyces floccopus)
Szisztematika:- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae
- Rendelés: Boletales
- Család: Boletaceae
- Nemzetség: Strobilomyces (Strobilomyces vagy Shishkogrib)
- Kilátás: Strobilomyces floccopus
Kalap
A gyapottalpú tobozgomba domború kalappal rendelkezik, amely megjelenésében fenyőtobozra emlékeztet. 5-12 cm átmérőjű, szürkésbarna vagy fekete-barna gombafej, mind pikkelyekkel borítva, a tetőn forgácsszerűen helyezkedik el.
Hymenophore
Enyhén tapadó áramlási irányban 1-1,5 cm hosszú tubulusok. A tubulusok szélei eleinte fehéresek, szürkésfehér takaróval borítják, majd szürkéstől szürkés-olíva-barnáig terjednek, nyomásra megfeketednek.
Vita
A vargányák közül az ananászgomba nemcsak megjelenésében, hanem a spórák mikroszkopikus szerkezetében is kivétel. Spórái ibolyásbarnák (fekete-barnák), gömb alakúak, kissé megvastagodott falúak, felületén észrevehető hálószerű díszítés (10-13 / 9-10 µm).
Láb
Erős, 7-15 / 1-3 cm átmérőjű szár, a kalappal megegyező színű, durva rostos pikkelyekkel borított. A kocsány töve gyakran gyökeres.
Pép
A gyapottalpú tobozgomba pépje fehéres, a vágáson vöröses árnyalatot kap, fokozatosan feketés-ibolya színűvé válik. Egy csepp FeSO4 sötétkék-lila tónusra színezi. Gomba íze és illata.
Élőhely
A gyapottalpú tobozgomba az északi félteke mérsékelt égövében elterjedt, és a jelek szerint a déli területekre is betelepült. Nyáron és ősszel nő tűlevelű és lombhullató erdőkben, kedveli a dombokat és a savanyú talajokat. Az alföldön mikorrhizát képez a bükkösökkel, a felette lévő helyeken pedig lucfenyő és fenyő alatt nő. Egyedül vagy kis csoportokban termő.
Ehetőség
A pattogatott kukorica gomba nem mérgező, de a régi kemény lábak nehezen emészthetők. Németországban ehetetlennek ismerik el, Amerikában a jó gombák közé sorolják, a legtöbb európai országban betakarítják, de rossz minőségűnek tartják.
Hasonló fajok
Európában a nemzetség egyetlen képviselője nő. Észak-Amerikában a szoros rokonságban álló Strobilomyces confuse található, amely kisebb méretű, és a spórák felülete ráncos, nem retikuláris. A többi faj többsége a trópusokra jellemző.